2012. február 27., hétfő

Hörcsögök a természetben

Hörcsögök a természetben
A hörcsögöket főleg akkor tartjuk szeretetreméltónak, aranyosnak, amikor már szelídek, kézben tarthatóak. Akik azonban behatóbban foglalkoznak ezekkel az állatokkal, tudják, hogy még a legszelídebbek is bizalmatlanok. Természetes élőhelyükön a hörcsögök sokféle veszélynek vannak kitéve, ebből következik, hogy csak alkonyatkor, illetve éjjel aktívak. Ugyanez persze azzal is magyarázható például a szíriai aranyhörcsög vonatkozásában, hogy nappal a hőség miatt az állatok földalatti járataikban pihennek. A párzási időszakon kívül magányos életmódot folytatnak, a területüket, territóriumukat megjelölik, és minden olyan behatolóval szemben, aki az élelemszerzésben konkurenciát jelenthet, megvédik.

Ezenkívül - védekezésként - csak a biztonságos üregbe történő menekülés marad. A természet egyébként mindennel felszerelte őket, ami a túléléshez szükséges. Rövid de izmos lábaikkal nagyon ügyesen tudnak ásni, és gyorsan szaladnak. Simulékony, hajlékony , henger alakú testük pedig gyors fordulásokra képes, és lehetővé teszi, hogy villámgyorsan bebújjanak az üregükbe. (Nagyon jól tetten érhető az elképesztő gyorsaság például egy-egy roborovszki törpehörcsög esetében.)